2003 óta dolgozom a Sapientia Pszichológia Tanszékén – azon a tanszéken, amelyet Dr. Horváth-Szabó Katalin alapított, és amely azóta is az ő elgondolása alapján igyekszik működni: törekszünk arra, hogy a pszichológia területén az empirikus-tudományos alapokat szigorúan vegyük, ugyanakkor közérthetően adjuk át azt a pszichológiai tudást, amelyre hivatásuk során szükségük van a képzésben lévő szerzeteseknek, hittanároknak, lelkigondozóknak, lelkipásztori munkatársaknak. Ebből a felsorolásból látszik is, hogy munkánk mennyire változatos, hiszen minden terület mást és mást tud hasznosítani a pszichológia eredményeiből.
Hálás vagyok azért, hogy gyakran együtt gondolkodhatunk a főiskola tanszékeivel; ez mindig megadja azt az élményt, hogy, bár a különböző tudományterületek eltérő nyelvezetet használnak, végső soron mégis ugyanabba az irányba tekintenek. Ezeknek a közös gondolkodásoknak az egyik meghatározó gyümölcse a Családteológiai Intézet keretében tartott Beszélgetős előadások, melyek 2012-ben kezdődtek és máig is tartanak. Hálás vagyok azért, hogy kollégáimnak mondhatok olyan embereket, akiknek az élete, hite példaértékű a számomra. Hálás vagyok azért is, hogy nagyon sok olyan embert taníthattam és taníthatok itt, akik engem is inspirálnak azáltal, ahogyan helyt állnak saját hivatásukban.
Nagyon szeretem a Főiskola könyvtárát; azon túl, hogy szép és otthonos, remek hátteret ad a tudományos munkához. Szeretem azt a sokszínűséget és életközeliséget, amelyet a szerzetesség jelent a főiskolán. Hálás vagyok a női rendek jelenlétéért, de ugyanígy a családos kollégákért és hallgatókért. Sokat jelentenek számomra a tanítási napokba iktatott szentmisék.