2025. április 13.
Virágvasárnap
"Jeruzsálem gyermeknépe kezében olajágat lenget, és örvendve jő az Úrhoz, szent énekszóval így áldják: Hozsanna a magasságban!"
Virágvasárnap antifóna
Útszéli virágot leszedni, fáról virágzó ágat törni, azzal sétálni, virágkoszorút fonni, növényszőnyeget készíteni gyermeki dolog. A legkedvesebb virágcsokrokat egyszerű mezei virágból, pitypangból, lóheréből, boglárkából gyerekek tudják készíteni és nyújtani annak, akihez ragaszkodnak.
Erre érez rá a virágvasárnapi barkaszentelési körmenet gregorián antifonája. Bár az evangéliumok Jézus bevonulásakor következetesen sokaságról, tömegről, tanítványokról emlékeznek meg, a túlfűtött lelkesedés, és a tisztelet jelei, amivel fogadják „Jézust, a prófétát a galileai Názáretből” (Mt 21,11), valóban mind valami gyermeki minőséget jelenítenek meg. Nincs holnap, csak ez a mai ünnepi pillanat, amely akár örökké tarthatna, sőt még tovább bontakozhatna Izrael királyságának dicsőséges helyreállításáig. Itt, most, azonnal!
Amikor virágot szedünk, van bennünk egyfajta gyermeki felelőtlenség is: mintha kimerevíthetnénk a pillanatot, mintha az átélt szépséget bezsebelhetnénk, megtarthatnánk, birtokolhatnánk, hazavihetnénk, ráadásul úgy, hogy öntudatlanul szenvedést is okozunk egy élőlénynek. Amilyen szép egy virágzó ág, olyan lehangoló látvány egy fonnyadt virág a poshadt vízű vázában.
Virágvasárnap a nép mintha a letört ágakkal Jézus előtt tisztelegve öntudatlanul ezt a pillanatot akarja kimerevíteni róla: a dicsőséges bevonulás pillanatát, annak a sejtését akarják valamilyen kézzelfogható tudássá tenni, hogy aki most érkezik, király, uralkodó, megmentő.
Jézus fogadja, elfogadja a tisztelet jeleit, mert tudja, hogy ezekben a gyermeki szavakban sok az igazság, a nép vele kapcsolatos sejtése bizonyos tekintetben megalapozott. De azt is tudja, hogy ahogyan a levágott ágak elszáradnak, és a tűzre kerülnek, úgy lesznek a hozsánnát kiáltók reményei is az enyészeté. A királyság beteljesül, itt, most, azonnal. De egészen másképp.
Fehérváry Örs Jákó OSB