Baán Izsák OSB elmélkedése
Egyetemista koromban reggelente a bkv-n gyakran láttam egy feliratot a Szent Gellért tér környékén a Duna partján egy beton falra festve: „Magyarázd el egy vonalnak, hogy mi a gömb!”
A mai evangéliumban Jézus vitapartnerei azon botránkoznak, hogy Jézus egy másik dimenzióban közelít mindahhoz, amit ők egyértelműnek, biztosnak, sőt, szentnek és sérthetetlennek gondolnak. A szenvedése felé tartó ember Jézus szavai mögül átragyog az örök Ige, aki Ábrahámot megelőzve létezik, s aki az Istenben való örök életről már Ábrahám idejében is szólt. Az időt csak lineárisan elképzelni tudó, Ábrahámot abszolút tekintélynek tartó zsidók gondolkodásában elképzelhetetlen és botrányos, amit Jézus állít, hiába az Írások és az Atya tanúsága, vakfoltjuk nem engedi megnyílni őket az örömhírre.
A végéhez közeledő nagyböjti készület fontos szempontja lehet, hogy rákérdezzünk: Hol vannak az én vakfoltjaim? Istenről, önmagamról, a másik emberről, a világról alkotott képemben mik azok az elzárt területek, amelyekbe nem engedem be a hitre vezető Szentlelket? Kész vagyok-e elengedni mindazt, ami bezár saját világomba, hogy én is láthassam Jézus eljövetelének napját, és Ábrahámmal együtt ujjonghassak az örök életnek?