2025. március 18.
2. nagyböjti hét kedd
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket.
Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12
Mindig mélyen érint, mikor ismerőseim, barátaim a keresztények, papok, szerzetesek magukat kereszténynek valló politikusok képmutatásán mélyen felháborodnak. És én is ismerem magamban, amikor egy konfliktusban, engem vagy szeretteimet, egyházamat, népemet ért támadásban szenvedéllyel megkérdőjelezem az illető(k) erkölcsi vagy hitbeli hitelét. Vajon mi ez, honnan jön ez a mélységesen erőteljes követelés és hozzá kapcsolódó keserűség, amivel a másik igaz-voltát elvárjuk és ennek hiányát elítéljük? És miért erősebb ez a felelősökre, kiemelt, felettünk hatalommal bíró személyekre vonatkoztatva?
Milyen jó és biztonságos tudat lenne, ha a király, a elnök, az egyházi elöljáró, a vezető "rendes, mélyen hívő, becsületes" ember lenne és ez látszana is rajta. Ha bizalommal gondolhatnánk arra, hogy az ő kezében van a felelősség és a hatalom, és megfelel ennek a kihívásnak. Ez a (talán eleve ál-) biztonság azonban minimum a felvilágosodás kora óta Európában nem létezik immár. Jézus azt tanácsolja, hogy amit jog és igazság szerint, hatalmukból, állásukból következőleg tanítanak, mondanak, parancsolnak, azt kövessük, a személyes álságos tetteikkel pedig ne azonosuljunk.
Ennél fontosabb azonban, hogy ne csak kivetítve lássunk képmutatást, másokban. Jézus gondoskodik róla, hogy magunkban is keressük ennek a nyomait. És itt rögtön visszakapcsolhatunk arra a szenvedélyre, amivel másokon felháborodunk: egy-egy ilyen lendület a másik, elítélt fölé helyezi a saját értékünket. Önigazolássá válik. És ettől óv minket Jézus. Ne igazold, ne állítsd magad, ne győzz le senkit a hitelességi versenyben. Állj a tényleges helyedre: ahol testvér vagy, tanítvány vagy, ahol okkal mondhatod: nem ismeretlen előttem a saját gőgöm és hamisságom. Ne mutatkozz másnak, ne is engedd közel magadhoz ennek a kísértését.
Tornay Krisztina Perta nővér