Fehérváry Örs Jákó OSB elmélkedése
„elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat…” (Mk 13,34)
Lenyűgöz ez a bizalom. Amivel Isten a teremtés óta újra és újra megajándékozza az embert. Megajándékoz engem. Tudja, hogy törékeny embereknek adja át hatalmát, vagyis önmagát. Tudja, hogy esendő, töredékes döntések kezébe teszi képviseletét. Lenyűgöz Istennek ez a háttérbe húzódása, visszavonulása, teret teremtő „távolléte”, kapcsolatra, fürkészésre, virrasztásra hívó hiánya, amivel velünk, velem van, töredékes döntéseinkben, döntéseimben. Egyre jobban szeretem ezt az Isten formájú űrt, ezt a háttérbe húzódást, ezt a végtelen kegyelmet; amit, ha képes leszek belátni egyáltalán, legtisztábban talán majd a Bölcsőnél láthatom.