Elbűvölő a pápa az irodalomról szóló levelével, egyszerűen elbűvölő. Nincs rá más szavam. Váratlanul ért. Világosan felismerem benne őt. Irodalomtanítói tapasztalatai, lám, életre szólók, s minden bizonnyal áthatják pontifikátusát. Ami azt jelenti, hogy az irodalom értésére tanítványai tanították meg az ifjú embert, aki egykor tanár volt a jezsuita iskolában. Valaki más hangját hallani, valaki más hangját követni a magam értelmével és szellemével. Virrasztva figyelni és várakozni arra, aki eljön. Átírni a művet a magam tapasztalati anyagával, alkalmazni a magam tapasztalati anyagára, nyelvet tanulni tőle, nyelvet keresni hozzá, valóban minden olvasó önkéntelenül ezt teszi. Ha úgy beszélhetnék vele, ahogy egykori tanítványai a jezsuita iskolában, akkor azért elmondanám, hogy a napnyugati elbeszélő irodalomból nem a költészet hiányzik, hanem a saját spiritualitása. De értem őt. Amilyen mértékben túlteng az analízis, olyan mértékben hiányzik a szeretet. A napnyugati elbeszélő irodalom csontig ható analízist művel, élveboncolást merő emberszeretetből, nincs érzelem, melyet alkotóelemeire ne bontana, ám boncnoki szaktudása szükségszerűen felülkerekedik az empátián.
Fotó: Valuska Gábor
(A válasz körkérdésünkre a Vigilia decemberi számában olvasható.)
https://www.merleg.org/papai-bevezetes-a-szepirodalomba-ferenc-papa-levele-az-irodalmi-nevelesrol/