A hit oly fontos, mint a levegő, amit lélegzünk”
A Srí Lanka-i katolikusok élete
A katolikus egyház ázsiai történéseiről tájékoztató UCA News részletes beszámolót közölt a halászatból élő Srí Lanka-i hívők életéről. Ennek összefoglalását közöljük.
Az Indiától délre fekvő Srí Lanka egyik legnagyobb városának számító Negombóban hajnali öt órakor a templomokból hangszórón játszott himnuszok ébresztik a halászatból élő helyieket. A lakosság magas száma és a sok-sok katolikus intézmény miatt az országban „kis Rómának” nevezett Negombo kétharmada katolikus: az 1500-as évek elején a várost középpontjuknak megtevő portugálok a halászcsaládok túlnyomó többségét megkeresztelték. A katolikus közösséget a városban 33 templom szolgálja, s ezen kívül három hindu templom, kilenc mecset és három buddhista templom is működik. Az óceán felé tartva reggelente a halászok és feleségük együtt imádkoznak a sikeres útért a számos Mária-szentély egyikében: „A hit oly fontos nekünk, mint a levegő, amit lélegzünk, miközben egymagunk dolgozunk a kék ég és a hatalmas óceán között”, vallják a halászok, akik soha nem tudják, mire számíthatnak: „a fogás és a bevétel éppoly kiszámíthatatlan, mint a tenger”, mondják. Átlagosan három férfi közösen indul útnak egy halászhajón, s ha szerencséjük van, negyvenezer forintnak megfelelő bevételen osztoznak hetente: ennyi jut a családjuknak. A halászat és a piaci árusítás után (a negombói halpiac a második legnagyobb Srí Lankán) a legtöbben este hét órakor családi körben közösen elmondják a rózsafüzért, mielőtt nyugovóra térnének. Vasárnap senki nem dolgozik, a halászok nem mennek ki az óceánra, és a halpiac is zárva tart. Május és augusztus között, amikor a Jala-monszun tombol a térségben, kevesen merészkednek ki a nyílt vízre, s a halászok a part mentén igyekeznek dolgozni, és korábban megszárított halakat árusítanak. A 2019 óta folyamatosan romló gazdasági körülmények között a lakosság feltartóztathatatlanul eladósodott: „a halászok reményben élnek, a soha nem szűnő adóssági válság ellenére is; nem valószínű, hogy valaha is meg fogunk szabadulni az adósságtól”, mondja egyikük. Ugyanakkor a katolikus egyház is a szegények pártján van az országban: a plébániák segítséget nyújtottak a 2004. évi szökőár következtében házukat elvesztők talpra állásában, s a 2019 húsvétján bekövetkező bombatámadások áldozatainak családját is támogatták. Negombói papokból olyan csoport szerveződött, amely minden hónapban munka- és egyéb eszközökkel látja el a legszegényebbeket. A család Istenbe vetett szilárd hite segíti át őket a nehézségeken, mondja egy fiatal lány, aki hozzáteszi: „minden nap együtt imádkozunk, s ez megtart minket”.