Hernádyné Szemere Rita elmélkedése
„Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.” Mt 11,19
Sokszor elgondolkozom azon, amikor Jézus a farizeusokat tanítja.
Vajon én hogyan fogadnám Őt, ha most élne közöttünk?
Felismerném-e?
Hinnék-e neki?
Tetszene-e viselkedése?
Kétezer év távlatából könnyebbnek tűnik igent mondani Rá, mint kortársainak lehetett.
De vajon tényleg könnyebb felismernem Isten bölcsességét és tervét ma?
Esetleg a másik emberben?
Egy emberben,
aki máshogy gondolkodik, mint én,
aki kérdéseivel vagy válaszaival megingatja életfelfogásom biztos védőfalait,
aki szememben a megszokottól eltérően viselkedik,
aki nem megkövesedett elvárásaimnak megfelelően viszonyul a világhoz,
aki nem illik jól megépített életrendszerembe?
Vajon ilyenkor vakon ítélkezem?
Vagy túl tudok jutni a látszaton?
Törekszem meglátni a lényeget?
Keresem benne az igazságot és Isten bölcsességét?
Életünk nem is szólhat másról! Együtt kell játszanunk az Élet játékát: együtt kell furulyáznunk és táncolnunk, siránkoznunk és zokognunk. S együtt – egymásra nyitottan, egymást támogatva és ösztönözve – kell keresnünk és megpróbálnunk követni Isten bölcsességét.