Leírás
Ez a tanulmány a szentírásértelmezés dilemmáiról szól. Az értelmezés kommunikáció egy szöveg anyagi valósága (jelölés, vagy significatio) és az azáltal a befogadóban létrejött tudattartalom (jelentés) között. A szöveg szignifikációja (anyagi valósága) azonban nem egyértelmű: nehéz pontosan meghatározni a szerző szándékát, és a szöveg szignifikációja általában több, mint a szerző tudatos üzenete. A szöveg jelentése is sokféle lehet, kérdés, hogy lehet-e egy szövegnek olyan normatív jelentése, amely univerzálisan érvényes. Az értelmezés legfőbb nehézsége ugyanakkor az, hogy létrehozzuk a kapcsolatot a szöveg és a mai kulturális közeg között és feltárjuk azokat a területeket, ahol az alkalmazható.
Bármilyen mély fenntartások is hangzanak el a történeti-kritikai módszerekkel szemben, a teológiai és közösségi bibliaértelmezések nem nélkülözhetik azt. Másképp kell azonban alkalmazni a tudományos kutatásban és másképp az igehirdetésben vagy a katekézisben. Amellett érvelünk, hogy a Szentírás világos és egységes látásmóddal rendelkezik a legfontosabb doktrinális kérdésekről. A kereszténység gyakorlati kérdéseiben azonban a Biblia nem értelmezhető egységes módon, ezért általában nem alkalmas e kérdések eldöntésére. A Szentírás szelleme és bölcsessége alapján kell megfogalmaznunk saját megoldásunkat.
Forrás
Sapientiana 14 (2021/1) 1–21.