Tömördi Viktor OFM elmélkedése
„Íme, a királyod érkezik hozzád, szelíden, szamárháton ülve”
Jézus megéli az emberi megdicsőülés állapotát: az ujjongó tömeg között lép be Jeruzsálembe. A próféciák beteljesülnek, mert királyként érkezik az emberhez.
Jézus Krisztusban a tömeg embere is megvallja a Megváltó földi érkezését. A Szent Negyven Nap a kereső embert megerősítette hitében. Ennek a hitnek az ünnepi aktusa Jézus bevonulása a Szent Városba.
Szükségünk van közös ünneplésekre. A tisztánlátás birtokában és a szomjúságunk betöltése után ünnepelni akarunk. Bár megtapasztaltuk a gonosz lélek csábítását és megkaptuk ajándékba a boldogság élményét a színeváltozásban, szükségünk van a közösségi ünnepre. Virágvasárnap a hívő emberi sokaság közösségi ünnepe. Jézust mint királyt ünnepelni közösségi élmény. Ünneppé tesszük a „földi dicsőséget”. A Király, aki szamáron ülve ünnepel. A Király elfogadja ezt az ünneplést. De nemcsak múlt időben, hanem a jelenben is. Mi mindig ma ünneplünk, ennek az állandó jelen időnek megerősítő ereje van. A közösségben megélt ünnep erőt sugároz. A virágvasárnapi liturgiában ezt ünnepeljük, ami újra és újra kegyelmi erővel tölt el bennünket.