Imrédy Sarolta elmélkedése
Lenyűgöző a szeretet határtalansága. Isten mellett szüleink és gyermekeink által is átéljük ezt a mindenen felülkerekedni képes szeretetet. Igenis jó ezt tudatosítani magamban, hogy engem is körülvesz ez a szeretet, vár egy apa, újra meg újra.
Elveszítjük és elfelejtjük időnként a megbocsátó szeretetet minden területen, ezért tennem kell, hogy érezzem, tudjam, hogy körülvesz, és én magam is tudjam mindezt közvetíteni.
Mit tehetek ezért? A böjt különösen alkalmas arra, hogy tudatosan tegyek apró lépéseket a megbocsátás és a szeretet kimutatása felé. Apróságokkal kezdem, az elég: ölelés, szép szavakkal kedveskedem, megcsinálok valakinek valamit, ami számára fontos, stb. Sok apróság teszi naggyá ezt az ünnepi felkészülést, ahogy az óriási tenger is apró cseppekből áll össze.
A tékozló fiú történetéből mikor melyik szereplő érvényesül bennem jobban? Az apa, az idősebbik fiú vagy a tékozló fiú?
Talán mind a három ott van bennem?
Tudok olyan lenni, akihez bármikor oda lehet lépni, és újra befogadom azt, aki esetleg megbántott?
El tudom fogadni irigység nélkül, hogy látszólag a másik ember alig tesz valamit és mégis milyen sikeres?
A Tékozló fiú történet első fele könnyen megy… Hibázni könnyen tudok – de utána visszamegyek-e bocsánatot kérni és megpróbálok-e újra jól élni?
A Húsvét előtti időszak erre hívja fel a figyelmet: menjek vissza bocsánatot kérni, és tényleg igyekezzek az apróságokban is szeretetet adni.