Úgy vélem, mind a „modernisták”, mind a „tradicionalisták” túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyház külső, szervezeti formájának. Továbbra is sokan lesznek azok, akik úgy kapaszkodnak majd ezekbe a struktúrákba, mint a kisgyermekek édesanyjuk kötényébe, és sokan lesznek olyanok is, akik perlekedni fognak velük, mint ahogy a gyermek kamaszkorban lázad a szülei ellen. Beismerem, hogy közelebb áll hozzám azon hívőknek a magatartásmódja, akik az egyház szervezeti részéhez, a „hivatalhoz” úgy viszonyulnak, mint a felnőtt gyerekek idős szüleikhez – az ilyen kapcsolatban nagyobb a függetlenség, de nagyobb a felelősségérzet is.
Részlet Tomáš Halík: A gyóntató éjszakája című könyvéből (Kairosz, 2010)