Hernádyné Szemere Rita elmélkedése
„Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?”
Létünk lilioma
Ahogy az esti csendben fáradtan letesszük öltözékünk és egész nap viselt gondjaink, rétegről rétegre lehull rólunk a külvilágnak szánt képünk is: címeink és kitüntetéseink, szerepeink és feladatvállalásaink, álarcainkban és ünnepi arcainkban felvillantott, gyakran fáradsággal megmunkált, csiszoltabb, fényesebb oldalunk. Mindaz, ami a világ teljesítményközpontúságának és hiú csillogásra hívásának elvárásaira felel.
Ott állunk egy pillanatig maszk nélkül, mez-telenül, szembenézve csupasz valónkkal: gyengeségeinkkel, hibáinkkal, napi botlásainkkal, régóta hordozott bűneinkkel. Csökönyös emberi akaratunk tehetetlenségével, hősies erőfeszítéseink erőtlenségével, a kudarcok idején oly sokszor semminek tűnő életünk feletti kesergés mély, sötét szakadékaival, a lelkünk mélyén megbújó, megértés után síró kisgyermek kétségbeesésével.
Elborzaszthatna bennünket e kép, agyonnyomhatna kicsinységünk és értéktelenségünk érzete, melyet, meglehet, titkon vonszolunk is magunkban hétköznapjainkon, és tudatosan vagy tudattalan sűrűn elfedni igyekszünk.
Bűneink és erőtlenségünk súlyosan ránk boruló kupacának rétegei alatt azonban ott rejtezik eredeti és valódi értékeinket hordozó énünk: mint különleges liliomhagyma, mely csak a szemetes földben hoz igazán pompázatos virágot, bújik meg Isten alkotta legbenső magunk. Ott várakozik csendes türelemmel. És amikor megengedjük, hogy Isten szeretetének fénysugara és irgalmának harmata áthatoljon vétkeink és gyengeségeink törmelékes, hulladékos talaján, és gondoskodó, a sötétséget is beragyogó kegyelme táplálja, növessze bensőnket, fokozatosan fejlődésnek indulunk, és gyönyörű liliomként bontunk virágot.
Ne járjunk hát önnön kreálta, szőtte-fonta, valódi énünket elfedő leplekben, s ne ruházzuk fel önmagunk talmi hívságokkal! Engedjük inkább, hogy maga Isten öltöztessen bennünket kegyelmi ajándékaival! Így létünk lilioma tündöklő szépségével és édes illatával hirdetheti majd Isten nagyságát és dicsőségét, áldásának kiáradását magunk és mások életére!