Advent 3. hete, kedd
december 17.
Ter 49,2.8-10 Zsolt 71 Mt 1,1-17
Fehérváry Örs Jákó OSB elmélkedése
"Ó Bölcsesség, Te a Fölséges szájából származol, átfogod a világot véges végig,
jósággal s erővel rendeztél el mindeneket. Jöjj el, s irányítsd szívünk-lelkünk
bölcsességed útján.”
Ezzel az antifónával keretezzük Mária hálaénekét az adventi időszak első kiemelt köznapjának vesperásán.
Ó Sapientia! – sóhajt fel a mélyből ez az imádság. Nem a hatalmasok teljesítményekkel hencegő büszkeségével, hanem a megváltottak hálájával szólítjuk meg a Bölcsességet. Mária hálájával tekintünk arra az Úrra, aki az éhezőket betölti, a kicsinyeket felemeli. Ő nem puszta emberi bölcsesség, tapasztalatok vagy tanulás útján megszerezhető tudás, hanem Személy, Isten öröktől születő Fia, a teremtés ősmintája, a világot és benne minket elrendező Élet és Erő. Ő a Mária méhében megtestesült Názáreti Jézus. Mikor megszólítjuk, ahhoz fordulunk, akinek arcán felragyogott és mindmáig felragyog Isten dicsőségének ismerete (vö. 2Kor 4,6). Azé az Istené, akit együtt keresünk. Aki után vágyakozunk, akit szemlélni és megismertetni szeretnénk.