Advent 1. hete, szombat
December 7.
Iz 30,19-21.23-26 Zsolt 146 Mt 9,35–10,1.6-8
„A szelídeket magához emeli, de porig alázza a bűnösöket.” (Zsolt 146,5-6)
Bagyinszki Ágoston OFM elmélkedése
Advent első hetének olvasmányaiban vezérgondolat volt, hogy szelídülnünk kell! Csak a béke állapotába térített erőink lehetnek értékesek Isten Országa számára. Csak így közelíthetünk karácsony evangéliumához. Hétfőn hallottuk, hogy a célba érkezett ember „ekevassá kovácsolja kardját, és lándzsáját szőlőmetsző késekké”. A keddi olvasmányok ráerősítettek erre a messiási béke felé mutató vízióra: „együtt lakik a farkas a báránnyal, a párduc a gödölyével, a borjú az oroszlánnal, és a csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél”. Mi ez a szelídség, amire meghívást kaptunk, és amihez advent napról napra közelebb szeretne vezetni minket? Erőszak nélküli bátorság, keménység nélküli erő, amely ugyanakkor nem keverendő össze a toleranciával vagy pacifizmussal, mert ezek a belső erőforrással rendelkező őseredeti szelídségnek csak szekularizált bomlástermékei. Ebben a vonatkozásban érdemes megfogadnunk ezt a félévszázados adventi intelmet:
„Megélt ADVENT nélkül távoli az Isten,
Krisztus a múlté,
Az evangélium holt betű,
Az egyház tódogazott szervezetnek tűnhet,
A tekintély uralkodás,
A misszió propaganda,
Az istentisztelet emlékek felidézése
És a keresztény SZELÍDSÉG rabszolgamorál.
Az ADVENTET megélve viszont szárnyra kél a kozmosz,
Kihordja és világra hozza az új eget és az új földet,
A Szentlélek által lakást vesz bennünk az Isten,
Krisztus titokzatos testének tagjaivá leszünk,
Az evangélium életünk forrása,
Az egyház szentháromságos közösség,
A tekintély Isten fiainak szabadságára vezet.
A misszió pünkösdi feladat,
A liturgia Isten örök dicsőítésének kezdete,
A keresztény SZELÍDSÉG pedig átistenít.”
(Ignatiosz metropolita)