125 éve született a zeneszerző Francis Poulenc
Az 1899. január 7-én született zeneszerző életútjára és munkásságára a bécsi egyetemen teológiát tanító Dorothee Bauer emlékezett vissza a Communio című folyóirat német kiadásának internetes portálján. Az írásból idézünk.
Az ember életútján bekövetkezhetnek olyan fordulópontok, amelyek új irányt szabnak számára. Így történt a zeneszerző Francis Poulenc esetében is, 1936-ban. Ez év augusztusában szokás szerint egy Uzerche nevű kis francia faluban tartózkodott, ahol Pierre Bernac és Yvonne Gouverné társaságában a munkának szentelte magát. Alighogy megérkezett a faluba, hírt kapott arról, hogy párizsi kollégája és barátja, Pierre-Octave Ferroud autóbalesetben életét vesztette Magyarországon. A mindössze egy évvel fiatalabb, sikeres zeneszerző halálhíre súlyos sokkot okozott Poulenc számára. „Ennek az erőteljes zenésznek a halála mélyen megrendített. Miközben azon gondolkodtam, milyen csekély súlya van földi porhüvelyünknek, ismét vonzani kezdett a vallási élet”, emlékezett vissza később. Az esemény hatására egész művészi tevékenységét mérlegre tette.
A világháború között a tehetséges, fiatal Poulenc nevet szerzett magának Párizsban, az Eric Satie és Jean Cocteau köré szerveződő, „Group de six” nevű zeneszerzői csoport tagja lett. Otthonosan mozgott a párizsi művészi körökben, s közeli ismeretségben volt Guillaume Apollinaire-rel, Paul Élouard-ral, Paul Valéryvel és James Joyce-szal. Ugyanakkor a „könnyű” párizsi élettel is kacérkodott, kedvelte a táncmulatságokat, a bárokat, a kávéházakat és az éjszakai klubokat.
Barátjának halála azonban arra késztette, hogy felülvizsgálja művészetét: van-e zenei mélység a csillogó, szórakoztató felszín alatt? Uzerche-ben eszébe jutott Rocadamour, a közelben fekvő Mária-kegyhely, amelyről gyerekkorában apja sokat mesélt neki. Meg is kérte egyik barátját, hogy autóval vigye el Rocadamourba. Közösen felkeresték hát a sziklabércre épített Mária-templomot, ahol a fekete Madonna 12. században készült csodatevő szobrát őrizték. „Rocadamour visszavezetett gyerekkorom hitéhez. Ez a szentély, amely alighanem a legrégibb Franciaországban, egészen a bűvkörébe vont”, nyilatkozott később.
Poulenc titka, hogy pontosan mit élt át Rocamadourban. De zenébe tudta foglalni: hét nap alatt megkomponálta „Litanies à la Vierge noire” című alkotását, első vallásos darabját, amelyet més sok hasonló fog követni: többek között egy mise, egy „Stabat Mater” és a „Kármeliták” című híres operája. A „Litániában” Poulenc egy rocamadouri szentképen olvasható szöveget zenésített meg, amelyben számtalanszor visszatér a „könyörögj érettünk” és az „irgalmazz nekünk” fohász. A hangok mintha a zeneszerző lelkéből törnének elő. Az egyszerű, gregorián hatást keltő dallam, amelyet az orgona kommentál, különleges alázatról és bensőségességről tanúskodik. Bevallása szerint Poulenc azt az egyszerű, „paraszti vallásosságot” kívánta visszaadni, amely megragadta Rocamadourban. Hitének jelentősége ezután sem szűnt meg számára: „Katolikus vagyok. Ez a legnagyobb szabadságom.”