Tömördi Viktor OFM elmélkedése
„Tudom, hogy feltámad majd a Feltámadáskor, az utolsó napon.”
A teremtett ember az örökkévalóságra teremtetett. A Szent Negyven Nap befejező vasárnapja keresztény hitünk beteljesedését hozza el. Lázár feltámasztásával erre a teljes életre jutunk el.
Az Isten által teremtett ember hitét vallja meg Márta, amikor megvallja a feltámadást, amely az utolsó napon jön el. A nagyböjti szent idő utolsó vasárnapján a teremtés a feltámadásban, az örök életben csúcsosodik ki.
A megkísértett ember várja a megváltást.
A bűnbeesett ember már a földön megtapasztalja a csodát, hiszen lelki élménye a boldog színeváltozás.
A hitét kereső ember szomjazza a hit végső Igazságát Jákob kútjánál.
A vakon született ember látni kívánja az Üdvözítőt az emberi vakság örök példájával. Lázár feltámasztásának történetével pedig a bűnös ember megtapasztalja a teremtés alapját, a szeretet Istenét.
Ezzel a nagyböjti idő öt vasárnapja újra és újra megalapozza keresztény hitünket. A Szent Negyven Nap vasárnapi evangéliumainak sora hatalmas ívet rajzol a teremtett ember elé, aki keresi megváltottságát és hisz a kereszthalál megváltó tettében.
A húsvét hajnali testi feltámadás az örökkévalóság megtapasztalása a bűnös ember számára.
A Szent Negyven Nap a lélek örömét hozza el számunkra minden évben.