Jász Attila: Kicsit több színt
avagy az ikonfestés újabb szabályai
„Különböző emberi magatartások vannak: van a gondolkodásnak nagyon negatív módja, és van a másik, amikor az ember mindent pozitívan lát. A régizene és a régiművészet arra tanítanak, hogy a dolgokat az utóbbi módon lássuk. Így mutatta be például festményein Fra Angelico az utolsó ítéletet: természetesen a pokol is látható, de azt is mintha szentséggel vonta volna be, így nála a pokol egyszerűen csak ‘kicsit több szín’. Más festők számára, akik utána jöttek, a pokol valóságosabb hely, és a mennybolt se olyan tiszta, mint Fra Angeliconál.” (Arvo Pärt)
(Fra Angelico)
Minden újabb és újabb Krisztussal,
kit kolostorok csendjében feszítek falakra,
újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten.
Könnyeim ködpáráján át látom csak,
ahogy megszületik.
Ahogy megszületik ecsetvonásaim nyomán,
újra és újra,
haldokló Jézus Urunk.
(Andrej Rubljov)
Isten nevet rajtunk, olykor néha sír is.
Az ikon törött ablak az örökkévalóságra, homálya
túlmutat az időn, egészen a sírig.
Csupasz fákat keresel, égboltot
átvágó villanyvezetéket,
kéményeket, háztetőket. Nem látod,
csak kaparod a festéket.
(Jász Attila teljes versciklusát a Vigilia márciusi számában olvashatják.)