Révay Edit OCV elmélkedése
‚Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.’
Mikeás prófétától vett mai olvasmányunkban áll Istenről: „Aki nem haragszol mindörökre, mert kedvedet találod az irgalomban”. „(…) elveszed a gonoszságot, és megbocsátod választott néped maradékának bűneit.” „Isten mindig hűséges a népének tett ígéretéhez: a megtérő bűnösnek szívből megbocsát.”
A tékozló fiúról szóló példabeszéd is a szeretet és az irgalom Istenéhez von bennünket közelebb. Az Atya, aki már akkor megbocsátott és hazavárta eltávolodó, önmagát a világban kereső fiát, amikor az maga mögött betette az ajtót, sőt már akkor, mikor a fiú szívében megfogant a vágy a távolodásra.
Isten a hűtlenségünkre hűségével és irgalmával felel, mert Isten a Szeretet, és önmagát nem tagadhatja meg.
Mint a mai evangéliumban is látjuk, az Atya folyamatosan várja megtérésünket, mindenkit hazavár! A hazafelé vezető út eltávolodásunk felismerésének, megvallásának, és az Atyával való kiengesztelődésnek az útja.