Quirin Ágnes elmélkedése
Jézus nem válaszol rögtön a nyilvánvalóan provokatív kérdésre, amivel a farizeusok megzavarják a reggeli tanítást.
Verbalitás helyett, előtt a nonverbálist választja, a porba ír. Bár sokat vitáztak már arról, mit írt a homokba, de nem ez a lényeges, hiszen akkor tudnánk. Ezt csupán kíváncsiságunk követeli. A lényeges, hogy nem válaszol rögtön, hanem lehajol és…
Bennem művészként és művészetterapeutaként néha felmerül: lehet, hogy rajzolt? Mint amikor elgondolkozva, szabadon mozogva engedjük kezünket rajzolni? Nem valamit: szabadon, a kéz által vezetve. Ez egy elmélyült állapotot eredményez, a feszültség elengedését, amiben megérkezhetnek válaszok. Csak úgy. Csak úgy? Vagy a Szentlélek által? Lehet, hogy Jézus ahogy írt/rajzolt, a Szentlelket engedte szólni? Hisz ez a csendben rajzolás/írás, mint egy ima összerendez, helyet ad a válasznak.
Jézus szóbeli válasza egyértelmű. „-Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül való.” Ez után nyomatékot ad szavainak, tovább ír a porba.
A farizeusok erre csendben elhagyják a helyszínt. Különleges, hogy a korábban hangos és követelődző csoport csendben elvonul. Minden elcsendesedik. Csak Jézus és a házasságtöréssel vádolt asszony maradnak a téren. Jézus egy rendkívül szelíd mozdulatban, a föld fölé hajolva, a porba írva szól az asszonyhoz.
Az asszony a történet elején miden bizonnyal biztos volt abban, hogy megkövezik, hogy életét kioltják, az emberek ítéletére lesz bízva.
Milyen döbbenetes, felszabadító erejűek lehettek Jézus szavai: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.”
Ebben a sűrített, sok rétegű képben, ha minden szereplőt, érzést, gondolatot elhelyezek önmagamban, a szentgyónás felszabadító ereje jelenik meg számomra.
Hiszen a szentgyónásra való készületben találkozhatok a bennem lakó farizeusokkal, akik igazságtételt követelnek Krisztustól a világban zajló szörnyűségekért. De találkozhatok a bűnös asszonnyal, aki mások ítéleteitől félve tehetetlenül áll olyan dolgok előtt, amiért tehetne valamit. Megláthatom általuk, hol veszítettem el a Krisztus által kijelölt utat. És visszatalálhatok hozzá a szentgyónásban a feloldozás adta kegyelem által.
Hálát adok, Uram, a gyónás szentségéért!
Kívánom, hogy mindannyian biztosan tudjuk, nem dolgunk az ítélet és annak félelme sem, hogy megítéltetünk emberek által. Tudhatjuk az ítélet terhe a tiéd Uram.
Köszönöm, hogy megmutatod azt is, hogyan csendesedjünk el, hogyan hívjuk a Szentlelket egy-egy nagy döntés előtt.