Petres Lúcia OP elmélkedése
Miért olvastatja ezt velünk az Egyház a mai napon? Hogy óvakodjunk a farizeusok kovászától? Vagy lelkiismeret-vizsgálatot tartsunk, hogy mi nem estünk-e az ő vétkükbe?
Lehetséges. Ám ennél több is van ebben a szakaszban. Egy fontos meghívás és vele néhány rejtett kérdés, amelyet feltesz nekünk: Kiért teszed azt, amit teszel? Kinek akarsz tetszeni? Az embereknek vagy az Istennek? Milyen nagyságra vágysz: olyanra, amit emberek adnak és el is vehetnek (népszerűség, tisztelet, elismertség, nagy tekintély, sikerek), vagy olyanra, amit Isten ad és nem vehet el tőled senki?
Az elmúlt napokban többször hallottuk az evangéliumokban, hogy a jót, az imádságot rejtekben tegyük, ott, ahol csak az Atya látja. Ne akarjuk megmutatni, ne tudja a bal kezünk sem, mit tesz a jobb. Most ismét ez a meghívás tér vissza: ha nagy akarsz lenni, maradj kicsi, maradj az utolsó, maradj rejtve. Amit teszel ne a dicséretért és az elismerésért tedd, hanem azért, hogy Istennek örömet szerezz vele!
Milyen szép lenne egy olyan nagyböjt, amelyben minden jócselekedet és önmegtagadás egyben önajándékozás lenne, ingyenesen, Isten és felebarát iránti szeretetből… Erre hív a mai evangélium. Kezdd el kicsiben: mindennap legalább egyszer, amikor zsigerből magadat választanád, válaszd a testvéred, válaszd az Istent! Aki kicsi tud maradni, abban Isten naggyá lesz.