Hetesi Edit elmélkedése
„… itt pedig nagyobb Valaki van…”
Az evangéliumi szakasz elgondolkodtat, hogy vajon én is a csodavárás lelkületével közeledek-e Jézushoz vagy az Egyházhoz.
Olykor vonzódunk az újhoz, a kuriózumhoz, a minél érdekesebb hírekhez, a minél sziporkázóbb előadókhoz, az izgalmasabb prédikációkhoz, keressük a lelkesítő, motiváló emberek társaságát. De vajon mindez mennyire szolgálja lelki életünket vagy az imaéletben való elmélyedésünket?
A nagyböjti időszakban befelé fordulunk. Vajon észrevesszük-e, gondolunk-e rá, hogy a nagyobb Valaki már eljött a Földre, már csodát tett, már önmagát adta, már megváltott?
A csoda, a megtérés már megtörtént az életünkben. Jézus bölcsessége felülmúlja Salamonét, tanítása Jónás prófétáét. A nagyobb Valakivel a belső imában és az Eucharisztiában tudunk találkozni és egyesülni.
Gondoljunk arra, ahogyan Jézus megragadott minket, az első találkozásra, amikor összeakadt Vele a tekintetünk!
Így újra átélhetjük az első szeretet bensőséges örömét és csodáját.