2025. április 6.
Nagyböjt 5. vasárnap
Abban az időben Jézus kiment az Olajfák-hegyére. Kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett, ő pedig leült, és tanította őket.
Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.
Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”
„Senki, Uram” – felelte az asszony.
Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”
Jn 8,1-11
Jó-e nekünk, ha Isten megteszi, amit kérünk?
A mai evangéliumban Jézus – aki Isten nevében beszél, és akit ellenségei épp emiatt próbálnak kikezdeni –, jóváhagyja az írástudók és a farizeusok ítéletét, nem mond ellent neki. (Csak hozzáfűz egy pici kiegészítést…) Úgy tűnik tehát, alapvetően megteszi nekik, amit kérnek.
Valójában mindkét fél, Jézus és az Írásra hivatkozók is tudják, hogy a Törvény rendelkezése konkrétan nem hajtható végre: a római uralom alatt álló országban halálos ítéletet hozni csak a császár által kinevezett hatalomnak van joga. (Ezért kell majd Jézust is Pilátussal elítéltetni...)
A farizeusoknak tehát tulajdonképpen nem jó, ha Jézus jóváhagyja az ítéletüket, mert akkor rajtuk a sor, hogy megmagyarázzák, a nép által Messiásnak tartott tanító megerősítése ellenére miért nem hajtják azt végre mégsem.
Vagy más szempontból mégis jó, mert így Jézust következetlennek mutathatják be. De más bukását önmagunk számára igazolni igazolni milyen értelemben „jó”...?
Ám ott van az a pici kiegészítés, amitől egészen megváltozik a kérdés: „...aki közületek bűn nélkül van.” Hirtelen kellemetlenné válik számukra, amit maguk eszeltek ki.
A farizeusoknak tehát egyszeriben mégsem jó Jézus jóváhagyásának módja, mert napvilágra kerül a bűnösségük.
Az asszonynak elsőre ijesztőnek tűnhet, hogy Jézus nem mond ellent a megkövezésnek. Talán hallott már a szelíd tanító irgalmasságáról, talán feléledt benne a remény, amikor megtudta, hogy őeléje fogják állítani – és most azt hallja, hogy Jézus egyetért a halálos ítélettel. Aztán váratlanul bekövetkezik a fordulat: vádlói eloldalognak. Elsőre nem tűnt jónak számára Jézus hozzáállása, ám végül nagyon is jó. Jobb, mint amit remélhetett volna.
Jézusnak, bármilyen különös, végső soron jó a farizeusok kérdésével találkozni, mert általa Isten más-voltáról tanúskodhat, és ismét megmutathatja, hogy nem a magukat igaznak tartók, hanem épp a bűnös az, akihez elsőként elérkezik Isten irgalma. És éppen ez az Ő küldetése.
Jó nekünk, ha Isten megteszi, amit kérünk – de a legtöbbször „nem úgy” jó… Ami igazán jó nekünk, az a végtelenül és kitalálhatatlanul irgalmas és emberszerető Istennel találkozni.
Nobilis Márió