Ferenc pápa nyitóbeszédében ismét arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyház és a Szinódus életét is a Szentléleknek kell alakítania, egyébként minden erőfeszítés hiábavaló. A résztvevőknek ezért az a legfőbb feladatuk, hogy meghallják a Lélek hangját, és engedjék működését, mert „A Szentlélek kézen fogva vezet és vigasztal bennünket.”
Ahhoz, hogy ez megtörténjék kerülnünk kell az üres beszédet és a pletykát, mert a keresztény hagyomány is arról tanúskodik, hogy ezek „elszomorítják” a Szentlelket.
A gyűlés egyik fontos feladata, hogy megkülönböztesse a Lélek hangját azoktól a hangoktól, melyek nem Tőle erednek.
„Ezen a szinóduson is különböztessük meg a Lélek hangjait azoktól a hangoktól, amelyek nem a Lélektől valók, amelyek világiasak! Véleményem szerint a legsúlyosabb betegség, melyet ma az Egyházban látunk – mindig az, de ma is –, ami a Lélek ellen működik, vagyis a lelki világiasság. Ez is szellemi lélek, de nem szent lélek, hanem a világiasság szelleme. Vigyázzunk erre: ne foglaljuk el a Szentlélek helyét világias dolgokkal – még ha jó dolgok is ezek –, mint például a józan ész: ez segít, de a Lélek továbbmegy. Meg kell tanulnunk a Szentlélekkel élni Egyházunkban!”
„Megállunk. Az egész Egyház szünetet tart, figyelmes hallgatásban. Ez a legfontosabb üzenet.”