Tömördi Viktor OFM elmélkedése
A megkísértés után a három kiválasztott apostol megkapja azt az élményt, amelyben megfogalmazódik, hogy „Uram jó nekünk itt lennünk”!
A Szent Negyven nap második lépcsőfoka ez. A megkísértés után Jézus Krisztus beavat bennünket abba a lelki élménybe, amelyre az ember egész élete során vágyakozik. Megtapasztalni a lélek „jó itt lenni állapotát”, amely a földi embert is bevezeti abba a boldogságba, amilyen majd a mennyei lesz.
A színeváltozás élménye a boldog örökkévalóság élménye.
A megdicsőült Jézus Krisztus együtt van jelen Mózessel és Illéssel. De nemcsak együtt vannak jelen, hanem beszélgetnek is, mint az emberek. Ezt a földön túli élményt meg kell tapasztalnia minden Istent kereső embernek. A kegyelem földön túli ereje a hívő embert ebbe a csodálatos élménybe vezeti be. A megkísértés után meg kell tapasztalnunk az isteni kegyelmet, amely örömet és boldogságot jelent. Ez a kegyelmi élmény nincs se időhöz, se térhez kötve, a kegyelemre nyitott lélek bármikor részesülhet benne.
A Szent Negyven nap első két vasárnapja ezt a két ellentétes élményt mutatja be: a megkísértést és a megdicsőülést. Csak ezek után következhet a lélek szomjúságáról és a lélek tisztánlátásáról szóló evangéliumi történet: az egyik a szamariai asszonnyal való beszélgetés, a másik a vakon született fiú gyógyulása. Csak ezeket követően élhetjük meg a test feltámadásának élményét, mely Lázár történetében csúcsosodik ki.
Ebben a szent időben a megtisztult lelkünket fel kell készítenünk a csoda vagy napi csodák befogadására, amelyben mi is kimondhatjuk: „Uram, jó nekem itt lennem.”