Ter 49,2.8–10; Zsolt 71; Mt 1,1–17
Nobilis Márió elmélkedése
A névsor evangéliuma
Vágyódunk, vágyakozásunk beteljesedésére várakozunk, és várakozásunk beteljesül: ajándékba kapjuk. De hogyan? Gyakran egészen máshogy, mint amire számítottunk; de lehet, hogy épp ezért sokkal teljesebben, túláradóan és felszabadítóan.
Az evangélium, melyet ma olvas a római katolikus liturgia, talán furcsa – mi a jó hír ebben a névsorban? – és száraznak tűnhet. Mégsem csak illemből hangzik el a szentmisén. A listában, mely Ábrahámot és Dávid királyt köti össze Jézussal, tanítás rejlik. Most csak egyvalamire figyeljünk fel: a benne szereplő nőkre (Máriával együtt öten vannak). Ahogy egy neves biblikus írja: „váratlanul és érdemtelenül” bukkannak fel itt. Többen közülük idegenek, szintén többen „bűnös nők”. Egy hívő messiásváró ember Jézus korában pont nem ilyen messiási családfára vágyott. És mégis pont így teljesíti be Isten vágyakozásunk várakozását: mindenkire, a bűnösökre és idegenekre is kiáradóan. Isten mindenki irgalmas szabadítója lett Krisztusban – így szól a névsor evangéliuma.