Petres Erika Lúcia OP elmélkedése
Sokszereplős esemény. Szemlélhetjük a Jézus körül tolongó sokaságot, akik hallani akarják és gyógyulni vágynak, és annyian vannak, hogy a házat, ahol tanít, meg sem lehet közelíteni… Szemlélhetjük a négy férfit, akik hordágyon hozzák a bénát – ki tudja milyen messziről, és ki tudja miért olyan fontos nekik épp ennek az embernek a gyógyulása – de nem fordulnak vissza a tömeg láttán, nem taposnak át másokon, hogy közelebb kerüljenek, hanem különleges leleményességgel és kitartással keresik és megtalálják a lehetőséget, hogy Jézushoz férjenek: kibontják a tetőt és közvetlenül Jézus elé engedik le barátjukat… Szemlélhetjük a magatehetetlen bénát is, ki mások irgalmán keresztül jut el Isten irgalmának megtapasztalására… Szemlélhetjük a farizeusokat és írástudókat, akik szintén látni és hallani akarják Jézust, de nem akarnak gyógyulni és nem is más gyógyulása miatt vannak ott. Talán kíváncsiság, talán a kákán is csomót kereső mentalitás viszi őket ehhez az állítólagos rabbihoz, de a szívük nincs jelen. Nem a gyógyulást látják, hanem valamit, amibe bele lehet kötni, amit kifogásolni lehet, ami miatt jogosan háboroghatnak… És szemlélhetjük Jézust, az egész esemény középpontját: a hitet élettel jutalmazó Jézust; az isteni erővel gyógyító Jézust, akinek semmi sem lehetetlen; a béna felé irgalommal forduló Jézust; az írástudóknak is esélyt adó Jézust, aki azt szeretné, hogy ők is értsenek, ők is lássanak… A szívekbe látó Jézust, aki nem egy őt szorongató tömeget lát, hanem elcsigázott, Istenre éhes embereket, akik egyenként fontosak. Akikért jött, hogy életük legyen, és bőségben legyen…
Te hol vagy ebben az eseményben? Ha Jézus elé lépsz, mi az, amit hozol magaddal, és mi az, amit szeretnél, hogy tegyen veled?