Bír 13,2–7.24–25a; Zsolt 70; Lk 1,5–25
Vida Márta elmélkedése
Erzsébet fogant, de öt hónapig titkolta
Vannak jó és rossz titkok. A jó titkokból élet, növekedés sarjad, a rossz titkok elsorvasztanak, megbetegítenek. A jó titkokat édes, szívet melengető érzés dédelgetni, míg megérnek arra, hogy a külvilággal is megoszthassuk őket; a rossz titkokról viszont azt reméljük, bár kitörölhetnénk őket még az emlékezetünkből is.
Erzsébet titka felszabadító titok. Isten csendjében gyakran szemlélhette az alatt az öt hónap alatt.
Vajon hogyan őrizné meg titkát napjainkban? Könnyedén lemondana arról, hogy Facebookon kiposztolja a hírt, s arról is, hogy az Instagramon megmutassa az első UH-fotót. De felelős szülőként nem térhetne ki a terhesgondozás elől, ahol mint koros kismama meglepő mondatokkal találkozhatna már az első három hónapban:
– Öröm vagy sem, hogy teherbeesett?
– Az Ön életkorában kevesebb mint 1% az esélye a spontán teherbeesésnek – ez csoda!
– Azt hitte, hogy már a változó korban van, és nem védekezett???
– Saját vagy donor petesejtből származik az embrió?
– A kockázat a Down-kór előfordulására: 1 : 18 – fel fogja Önt hívni a biológus, hogy ezt megbeszéljék!
Egy támogató férj, egy tisztelettel közelítő és tárgyilagos nőgyógyász, de legfőképpen egy angyal – aki Istentől érkezik, és lényével őrá mutat – segíthet túlélni a nehéz helyzeteket az Erzsébethez hasonló kismamáknak.
Erzsébet története sajátos módon szól azokhoz a 40–50 éves nőkhöz is, akik a gyermekre várakozás hosszú-hosszú moratóriumát élik meg; s azokhoz is, akiknek „szülészeti eseménye” szülés helyett művi vetélés volt; továbbá azokhoz, akik számára ijesztő valóság a pozitiv teszt.
Erzsébet története adventben arra hív, hogy ismeretlenül is imával kísérjük ezeket az asszonyokat: váljanak láthatóvá számukra azok a kis lépések, azok a résnyi lehetőségek, azok a támogató személyek, akik hozzásegíthetik őket ahhoz, hogy fokról fokra jó titokká változzon élethelyzetük.