Tömördi Viktor OFM elmélkedése
„Látta mindezt és hitt!”
A nagyböjti szent idő útkeresésének a megoldása a húsvét hajnalán megélt hit: „Látta mindezt és hitt!” A Szent Negyven Nap után a hitét kereső ember végső mondata ez: látta és hitt.
Annak, aki megtapasztalja a két végletet: a kísértést és a csodát, elegendő egy mondat a hitvalláshoz, elegendő az üres sír. A szent liturgia a nagyböjti vasárnapokon először elvisz bennünket a két végletbe: a sátáni kísértésbe és a boldog színeváltozásba, majd megnyitja szemünket.
Vakságunk gyógyításának eszköze az üres sír. Addig ugyanis még az apostolok sem értették, de az üres sír megadta a tisztánlátás élményét. Az apostolok is szomjazták az igazságot, mert szívesen hallgatták a Mestert. Nemcsak hallgatták, hanem kísérték is. Együtt éltek vele. De az igazság iránti szomjúságukat csak a tisztánlátás tudta kielégíteni. Húsvét hajnalán az üres sír a tisztánlátás ajándéka.
Mi, kereső hívők, újra és újra megerősödünk az üres sír látványán, vakságunk az üres sír tapasztalatával és élményével megszűnik.
S elegendő néhány szó a hitvallásunkhoz: látjuk mindezt és hiszünk.