Deák Hedvig OP elmélkedése
Riport Jeruzsálemből A.D.33.
Jézus – meglepő módon – saját maga nem tesz semmit és nem is szólal meg a mai evangéliumban. Inkább egy helyszíni riportot olvashatunk arról, milyen, egymással szögesen ellentétes reakciókat váltott ki: ő maga, a szavai és a jelek, amelyeket művelt. Az elfogására küldött szolgák dolgavégezetlenül térnek vissza megbízóikhoz, és így összegzik tapasztalatukat: „Ember így még nem beszélt” – őszinte lelkesedést hallunk ki a szavaikból, egyfajta érintettséget. Aztán hallunk a frusztrált és irigy főpapokról, akik az „átkozott népséget” szidják; Jézussal kapcsolatos ellenségességüket pedig a Szentírásra hivatkozva racionalizálják („Nézz utána, Galileából nem támad próféta”), amikor a Jézus igazságos megítéléséért szót emelő Nikodémust leintik.
Jézus személyének, szavainak, élük van: felkavarják a status quo-t, állásfoglalásra, sőt akár ideges reakciókra késztetnek. Egyesekből a legjobbat hozzák elő, másokból a legrosszabbat. A sötétség és a világosság egyre világosabba elválik. Ennek az éles kontúrjait ábrázolja egyre erősebben a János-evangélium ezekben a fejezetekben.
Ha őszinték vagyunk, akkor beismerhetjük: nem csak a lelkes, Jézus szavaitól megérintett hallgatósággal tudunk azonosulni. Jézus üzenete azt is felszínre hozza, ami tőle eltávolít, ami zavaros, rossz. A nagyböjt második részében, a szenvedés időszakában, amely a holnapi, 5. vasárnappal veszi kezdetét, alkalmunk lesz arra, hogy e kontrasztok között mi is keressük a helyünket…