XIV. Leó pápa beszéde az esti Mária-ájtatosságon
Május 31-én este kilenc órakor a Mária-hónap zárásaként rózsafüzért imádkoztak a Vatikáni Kertekben a hagyományos körmenettel a Santo Stefano degli Abissini-templomtól a Lourdes-i Szűzanya barlangjához. Az imádságot Mauro Gambetti bíboros, a Szentatya vatikánvárosi általános helynöke és a Szent Péter-bazilika főpapja vezette. A pápa a rózsafüzér végén érkezett a Lourdes-i barlanghoz, beszédet mondott és apostoli áldást adott.
Kedves testvéreim!
Örömmel csatlakozom hozzátok ezen a május hónapot lezáró imavirrasztáson. Ez hitünk kifejezése, mellyel egyszerűen és áhítattal Mária anyai palástja alá gyülekezünk. Idén ez a virrasztás jubileumunk néhány fontos aspektusára is emlékeztet: a dicséretre, az úton járásra, a reményre és főként az átelmélkedett és közösen kinyilvánított hitre.
Együtt imádkoztátok a szent rózsafüzért: ez az ima – ahogy Szent II. János Pál pápa hangsúlyozta – máriás jellegű s egyben krisztológiai központú imádság, amely „magában foglalja az egész evangéliumi üzenet mélységét” (Rosarium Virginis Mariae apostoli levél, 2002. október 16.).
És valóban, az örvendetes rózsafüzér titkain elmélkedve, utatok során – mint zarándokok – beléptetek és megálltatok Jézus életének számos helyszínén: a názáreti házban az angyali üdvözletet szemlélve, Zakariás házában Mária Erzsébetnél tett látogatását szemlélve – amelyet ma ünneplünk –, a betlehemi barlangban Jézus születését szemlélve, a jeruzsálemi templomban Jézus bemutatását, majd megtalálását szemlélve. A hittel ismételt üdvözlégyben az angyalnak Isten anyjához intézett szava kísért benneteket: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled” (Lk 1,28), és azok a szavak kísértek, amelyeket Erzsébet mondott, amikor örömmel fogadta Máriát: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse” (Lk 1,42).
Lépteiteket így Isten igéje határozta meg, ritmusával irányította haladásotokat, megállásaitokat és elindulásaitokat, éppen úgy, mint Izrael népe esetében a sivatagban, az ígéret földjére vezető úton.
Tekintsünk hát életünkre úgy, mint Jézus követésének útjára, melyet – miként ma este tettük – Máriával együtt járunk. Kérjük az Urat, hogy mindennap tudjuk őt dicsérni „életünkkel és nyelvünkkel, szívünkkel és ajkunkkal, hangunkkal és viselkedésünkkel” (Szent Ágoston: Sermo 256, 1), elkerülve a disszonanciákat: nyelvünk legyen összhangban életünkkel, ajkunk pedig lelkiismeretünkkel (vö. uo.).
Üdvözlöm a jelen lévő bíborosokat, püspököket, papokat, szerzeteseket és minden hívőt. Különleges szeretettel és hálával fordulok a Mater Ecclesiae kolostor bencés nővéreihez, akik a háttérből állandó imáikkal támogatják közösségünket és munkánkat.
A most bennünket eltöltő öröm maradjon meg és növekedjen bennünk, „személyes és családi életünkben, minden környezetben, különösen ennek a családnak az életében, mely itt, a Vatikánban szolgálja az egyetemes Egyházat” (XVI. Benedek pápa: Május hónap lezárása, 2012. május 31.)!
Az Úr áldjon meg és kísérjen mindig bennünket, Mária pedig járjon közben értünk!
Köszönöm!
(Fordította: Tőzsér Endre)