Hogyan készüljünk a 2024-es Szinódusra?

A SZINÓDUS FŐTITKÁRSÁGA

XVI. PÜSPÖKI SZINÓDUS RENDES KÖZGYŰLÉSE

2024 októbere felé

Az alábbiakban összegyűjtöttük a Szinódus Főtitkárságának Rendes Tanácsa által kidolgozott és jóváhagyott irányvonalait arról, hogy mostantól fogva milyen lépéseket kell megtennünk a szinódusi közgyűlés második ülésszakáig (2024 októberéig) tartó időszakban, hogy ezáltal folytatni tudjuk azt a folyamatot, amelyet a Szentatya 2021. október 9-én indított útjára: Egy szinodális Egyházért: Közösség, részvétel, misszió.

A 2021-2024-es Szinódus egész folyamata maga az a forrás, amely az út folytatására késztet. Azok, akik a meghallgatás és konzultáció szakaszában részt vettek a különböző szintű szinódusi találkozókon, és különösen az Első Ülésszak résztvevői, konkrét tapasztalatot szereztek egy olyan egyházról, amely plurális, és amely képes a különbségekkel úgy együtt élni, mint amik gazdagítják a közösséget. Ez a tapasztalat prófétai szó egy olyan világ számára, amely nehezen hiszi el, hogy a béke és az egyetértés lehetséges. A Feltámadott hív és küld bennünket, hogy ma hirdessük az evangéliumot a világnak. A szinodális egyházként történő növekedés konkrét módja annak, hogy válaszoljunk erre a hívásra és erre a küldetésre.

Értékes azoknak a tanúságtétele, akik részt vettek a Közgyűlésen. Beszámolóik elidegeníthetetlen részét képezik annak az ajándéknak, amit kaptunk, és egy olyan tapasztalat gazdagságát közvetítik, amelyet nincs olyan szöveg, amibe be lehetne tömöríteni. Kegyelem és örömforrás azoknak a testvéreknek a szinódusi találkozása, akik egymásban felismerik a tanítványt, akit az Úr hívott és küldött. Ebből a tapasztalatból fakad a vágy, hogy megosszuk ezt az ajándékot, és egyre több embert vonjunk be ebbe a dinamizmusba.

A résztvevők beszámolóin kívül az első ülésszak eredményeit a munka végén jóváhagyott Összefoglaló jelentés gyűjti össze, amely több nyelven elérhető a Szinódus 2021-2024 honlapján (www.synod.va). Ez a dokumentum jelenti a hivatkozási pontot Isten népe útjához a két ülésszak közötti időszakban. A szinodális folyamat különösen az alább bemutatott irányvonalak mentén fog folytatódni. Ezek az irányvonalak fonják össze azt a három szintet, amelyeken eddig, egymást követően dolgoztunk: az egyes helyi egyházak szintjét, az egyházak csoportjainak (nemzeti, regionális és kontinentális) szintjét, valamint az egyház egészének szintjét. Amint a Szentatya emlékeztetett, amikor jóváhagyta a munkának ezeket az irányvonalait: „a Szinódus a szinodalitásról szól, és nem erről vagy arról a témáról... A fontos az, ahogyan a reflexió történik, vagyis hogy szinodális módon”.

Ebben az irányban zajlott az eddigi folyamat, és ebben az irányban vagyunk hivatottak továbbfejleszteni az első ülésszak munkáját is, melynek során a Közgyűlés szinodális módon foglalkozott nagy jelentőségű kérdésekkel, megállapította a konvergenciákat, jelezte a megoldandó kérdéseket és javaslatokat fogalmazott meg. Ezek nagy jelentőségű ügyek, amelyek közül néhányat az egyház egészének szintjén és a Római Kúria dikasztériumaival együttműködve kell megvizsgálni. Ezek közé a kérdések közé tartozik például az előzetes tanulmány olyan dokumentumok aktualizálásával kapcsolatban, mint a CIC és a CCEO (Összefoglaló jelentés, 1. fejezet 1. bekezdés, r pont), a felszentelt szolgálattevők képzéséről szóló Ratio fundamentalis (11. fejezet j pont), a Mutuae relationes dokumentum (10. fejezet, g pont); vagy a diakonátusról és különösen a nők diakonátusba való felvételéről szóló teológiai és lelkipásztori kutatás elmélyítése (9. fejezet, n pont) stb. E témák listáját a Szinódus Közgyűlésének gyümölcseként a Szentatyának fogják benyújtani. Valamennyi kontinensről szakértői csoportokat fognak felkérni arra, hogy a Római Kúria illetékes dikasztériumaival együtt és a Szinódus Főtitkársága által koordinálva szinodális módon dolgozzanak a Szentatya által megjelölt témákon. Az e munka előrehaladásáról szóló jelentést a 2024 októberében tartandó második ülésszakon mutatják majd be.
 

1. Egy irányadó kérdés a reflexió elmélyítésére
   A helyi egyházakat és azok csoportosulásait először is arra hívjuk, hogy azzal járuljanak hozzá a munkához, hogy elmélyítik az Összefoglaló jelentésnek a Szinódus témája szempontjából alapvető aspektusait. Ehhez a következő kérdésre keressük a választ:

„HOGYAN lehetünk szinodális egyház a misszióban?”

Ezeknek az újabb reflexióknak az a célja, hogy felismerjük azokat az utakat, amelyeket követhetünk, és azokat az eszközöket, amelyeket alkalmazhatunk különböző kontextusainkban és körülményeink között annak érdekében, hogy ezzel erősítsük minden egyes megkeresztelt személy és minden egyes egyház egyedi hozzájárulását ahhoz az egy küldetéshez, hogy a feltámadt Urat és az ő evangéliumát hirdessük a mai világnak. Ez tehát nem egy olyan kérés, amely arra korlátozná Önöket, hogy olyan technikai vagy eljárási változtatásokat tervezzenek, melyekkel az egyház struktúrái hatékonyabbá tehetők, hanem inkább egy felkérés arra, hogy reflektáljanak a missziós elkötelezettség konkrét formáira, amelyekre meghívást kaptunk, és amelyek kifejezik azt a dinamizmust az egység és sokféleség között, amely egy szinodális egyház sajátja.

Ehhez kapcsolódva hasznos lesz felidézni az Evangelii gaudium apostoli buzdítás 27. pontját: „Olyan missziós választásról álmodom, amely képes átformálni mindent, hogy a szokások, stílusok, időbeosztások, nyelvezetek és minden egyházi struktúra inkább a mai világ evangelizálására alkalmas csatornává váljon, mintsem az önfenntartás eszköze legyen. A struktúrák megújítását, melyet a lelkipásztori megtérés követel, csak ilyen értelemben lehet venni: úgy kell eljárni, hogy ezek a struktúrák mindinkább missziós jellegűvé váljanak. Így a rendszeres lelkipásztorkodás minden szinten kifelé terjedőbb és nyitottabb legyen, a lelkipásztorkodás aktív szereplői pedig legyenek a »kilépés« szüntelen állapotában. Ekként segítse elő mindazok pozitív válaszát, akiknek Jézus felkínálja a barátságát. Ahogyan II. János Pál Óceánia püspökeinek mondta: »Az Egyházban minden megújulásnak a missziót kell célnak tekintenie, hogy ne váljon egyfajta egyházi magába fordulás prédájává.«” A horizont, amelyre az irányadó kérdésben meghatározott mélyreható munka irányul, egy olyan reform, amelyet a Krisztus által ránk bízott misszió dinamikája éltet. Ebben támogat bennünket a lelkipásztori megtérés, amelyre a Lélek, aki az Úr ígérete szerint soha nem hagy minket magunkra, hív meg bennünket és tesz lehetővé.

1.1 Az elmélyítés két szintje

Az irányadó kérdéssel két szinten kell foglalkozni, mindig az Összefoglaló jelentés egészét tekintve referencia pontnak.

a) Az egyes helyi egyházak szintjén: HOGYAN tudjuk fokozni Isten népe minden tagjának differenciált társfelelősségét a misszióban? A misszióra vonatkozóan milyen kapcsolati módok, struktúrák, megkülönböztetési és döntéshozatali folyamatok teszik lehetővé a társfelelősség felismerését, alakítását és előmozdítását? Milyen szolgálatokat és képviseleti testületeket lehet megújítani vagy létrehozni ahhoz, hogy jobban kifejezzék ezt a társfelelősséget? Az Összefoglaló jelentésen belül konkrétan a 8-12., 16. és 18. fejezetek tartoznak ide.

b) Az egyházak közötti, a különböző szintű egyházi csoportosulások közötti és a Róma püspökével való kapcsolatok szintjén: HOGYAN lehet ezeket a kapcsolatokat kreatívan formálni annak érdekében, hogy „dinamikus egyensúlyt találjunk az egyház mint egész dimenziója és a helyi gyökerei között” (Összefoglaló jelentés 5. fejezet, g) pont)? Itt mindenekelőtt az Összefoglaló jelentés 13., 19. és 20. fejezetére lehet hivatkozni.
 

1.2 Néhány javaslat a munka megszervezéséhez

Az irányadó kérdésből és a fent említett két szintből kiindulva minden helyi egyházat arra hívunk, hogy folytasson további konzultációt. Határozza meg a maga számára, hogy a rendelkezésre álló időben mire van lehetőség, és melyik a legmegfelelőbb megközelítés. Az első lépés, hogy kiválasztják azt a perspektívát, amellyel az irányadó kérdéshez közelíteni szeretnének az Összefoglaló jelentés vonatkozó fejezeteire reflektálva. Reálisan nézve, nem lesz lehetőség arra, hogy az összes implikációt megvizsgálják. Ezért minden helyi egyházat arra kérünk, hogy azokra a szempontokra összpontosítson, amelyek lehetővé teszik számára, hogy saját helyzetének, jellegének és tapasztalatának fényében készítse el hozzájárulását, megosztva azokat a jó gyakorlatokat, amelyek a szinodalitás látható és konkrét jeleit képviselik. Döntése alapján valamennyi egyházmegye vagy eparchia elküldi e további konzultáció gyümölcseit annak a püspöki konferenciának vagy keleti hierarchikus struktúrának, amelyhez tartozik, az egyes konferenciák vagy keleti hierarchikus struktúrák által hamarosan megjelölt időpontokban és módokon.

Mindenki számára legyen világos, hogy ez a munka nem arról szól, hogy a szinodális folyamatot a nulláról kell kezdeni, vagy hogy meg kell ismételni az első szakaszban végzett meghallgatás és konzultáció folyamatát. Ebben a szakaszban az egyházmegyei szintű képviseleti testületeken és a már létrehozott szinódusi csoporton kívül fontos lesz olyan emberek és csoportok bevonása, akik különböző tapasztalatokat, készségeket, karizmákat, szolgálatokat képviselnek Isten népén belül, és akiknek a nézőpontja különösen segít a „hogyan” kérdésének a középpontba állításában: pl. felszentelt szolgálattevők (különösen plébánosok); más lelkipásztori vezetők (pl. katekéták és az alulról szerveződött közösségek és keresztény kisközösségek vezetői, különösen egyes régiókban; lelkipásztori hivatalok vezetői); megszentelt életet élők; laikus egyesületek, egyházi mozgalmak és új közösségek vezetői; az egyházhoz kapcsolódó intézményekben és szervezetekben (iskolákban, egyetemeken, kórházakban, befogadóközpontokban, kulturális központokban stb.) felelős pozíciókat betöltő személyek; teológusok és kánonjogászok, stb.

A Püspöki Konferenciák és a Keleti Hierarchikus Struktúrák a folyamat e részének referenciapontjai, és felkérést kapnak arra, hogy koordinálják az egyházmegyék és eparchiák hozzájárulásainak összegyűjtését, meghatározva annak módszereit és időzítését. Arra is hívjuk őket, hogy ugyanabból az irányadó kérdésből kiindulva ők is folytassanak mélyreható tanulmányozást saját szintjükön és kontinentális szinten aszerint, ami megfelelőnek és megvalósíthatónak tűnik.

Helyi szinten, valamint az egyházak csoportjainak szintjén is a megkülönböztetés hiteles szinodális lehetőségéhez szükség van a teológiai és kánonjogi, valamint a humán- és társadalomtudományok hozzájárulására is, bevonva e tudományágak szakértőit és a terület tudományos intézményeit.

Az egyházmegyék vagy eparchiák hozzájárulásainak összegyűjtése után a püspöki konferenciák és a keleti hierarchikus struktúrák, valamint a püspöki konferenciához nem tartozó egyházmegyék feladata egy legfeljebb 8 oldalas összefoglaló elkészítése, amelyet 2024. május 15-ig kell elküldeni a Szinódus Főtitkárságának. Az így összegyűjtött anyag alapján fogják elkészíteni a második ülésszak munkadokumentumát (Instrumentum laboris).

 2. Életben tartani a szinódus dinamizmusmát

A szinodális dinamika megőrzése és újjáélesztése, amelybe az elmúlt két évben Isten egész népe be volt vonva, ugyanolyan fontos, mint a fentiekben vázolt mélyreható tanulmányozás és konzultáció munkája. Az első ülésszak prioritásként jelölte meg, hogy „bővüljön a szinodális folyamatokba bevont személyek száma, leküzdve a részvétel eddig felmerült akadályait” (Összefoglaló jelentés, 1. k, m, l.), továbbá jelezte, hogy melyek azok a különböző körülmények, illetve személyek csoportjai, amelyekre figyelmet kell fordítani, beleértve a digitális környezetet is.

Ennek érdekében a helyi egyházakat is arra hívjuk, hogy nézzék végig a teljes Összefoglaló jelentést, és gyűjtsék össze azokat a kérdéseket, amelyek a leginkább illenek a saját helyzetükhöz. Erre alapozva képesek lesznek a legmegfelelőbb kezdeményezéseket előmozdítani Isten egész népének bevonására (képzések, átfogó teológiai tanulmányok, szinodális stílusban megtartott ünnepségek, alulról jövő konzultációk, kisebbségek és a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztettség körülményei között élő csoportok meghallgatása, a vitás kérdések megvitatására szolgáló terek, stb.), az első szakaszban már sikeresen alkalmazott módszerek, különösen a Lélekben való beszélgetés módszerének felhasználásával. A vallási kongregációkat, a megszentelt élet intézményeit, a laikus egyesületeket, az egyházi mozgalmakat és az új közösségeket is felkérjük, hogy ugyanezt tegyék, hozzájárulva azon egyházmegyék és eparchiák munkájához, ahol jelen vannak. A cél az, hogy mindenkivel életben tartsuk a meghallgatásnak és a párbeszédnek azt a dinamizmusát, amelyet a szinodális folyamat első szakasza indított el, és amely jelentős gyümölcsöket hozott, különösen azokkal kapcsolatban, akik inkább az egyház életének peremén maradnak.

Minden helyi egyház, amelyik ezt kívánja, küldhet a Püspöki Konferenciának vagy annak a keleti hierarchikus struktúrának, amelyhez tartozik, egy rövid (legfeljebb két oldalas) beszámolót az elvégzett munkáról és a megélt tapasztalatokról, megosztva minden jó gyakorlatot, amelyet fontosnak tart a missziós szinodális dinamizmus növekedése szempontjából. A püspöki konferenciák és a keleti hierarchikus struktúrák feladata, hogy ezeket 2024. május 15-ig megküldjék a Főtitkárságnak.

Ezek a hozzájárulások nem lesznek közvetlenül a Közgyűlés második ülésszakán a megkülönböztetés témái, ugyanakkor hozzáférhetőek lesznek a Közgyűlés tagjai számára. Céljuk, hogy segítsenek létrehozni egy olyan keretet, amelyben a Közgyűlés munkája elhelyezhető. A tapasztalatok és jó gyakorlatok megosztása a találkozás és az együttműködés dinamikáját is aktivizálhatja azon egyházak között, amelyek arra éreznek hívást, hogy ugyanazokkal a kérdésekkel foglalkozzanak.

3. A felelősök és feladataik

A Közgyűlés két ülése közötti út fő alanya minden egyes helyi egyház. Ebben a szakaszban minden egyházmegyei vagy eparchiai püspöknek pótolhatatlan szerepe van az ösztönzésben: az ő feladata, hogy saját egyházmegyéjében vagy eparchiájában megnyissa és kísérje ezt a további konzultációt, majd jóváhagyja annak eredményeit.

E folyamat lebonyolítása és élénkítése érdekében javasoljuk, hogy abban működjenek közre azok, akik az adott területről részt vettek a Szinódus Közgyűlésén, valamint az előző fázisban a különböző szinteken felállított szinodális csoportok is.

A püspöki konferenciákat és a keleti hierarchikus struktúrákat arra kérjük, hogy saját szintjükön közvetlenül vegyenek részt az elmélyítő munkában, és töltsenek be koordináló szerepet a helyi egyházak számára.

Különösen,
1) az irányadó kérdés elmélyítésével kapcsolatban a püspöki konferenciákat és a keleti hierarchikus struktúrákat kérjük:

• hogy kísérjék ezt a folyamatot, és adjanak útmutatást a helyi egyházaknak a konzultáció módszereiről és időzítéséről;
• hogy az egyházak csoportjai szintjén is vállalják az irányadó kérdés mélyreható tanulmányozását, a Konferenciák és a keleti hierarchikus struktúrák által megfelelőnek ítélt módszerek szerint;
• hogy készítsenek összefoglalót a beérkezett vagy elkészített hozzájárulásokról, és azt május 15-ig küldjék meg a Szinódus Főtitkárságának.

2) A szinodális dinamizmus életben tartására vonatkozó kötelezettségvállalás tekintetében a Püspöki Konferenciákat és a Keleti Hierarchikus Struktúrákat kérjük: 

• továbbra is támogassák azokat a kezdeményezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy  szinodális, missziós egyházként növekedjünk, ideértve az egyházak csoportjait is; 
• gyűjtsék össze az egyházmegyék és eparchiák által készített valamennyi tanúságtételt és jó gyakorlatot, és anélkül, hogy összefoglalnák azokat, küldjék el őket a Szinódus Főtitkárságának, szintén május 15-ig.

Vatikán, 2023. december 11.

Egy lehetséges munkalap

Ezt a munkalapot segítségként ajánljuk ahhoz, hogy

1. helyi szinten is részesülni tudjunk az októberi szinódus gyümölcseiből;
2. a helyi egyházakban folytatódjék a megtérés szinodális útja. 

A zárójelben lévő számok az Összefoglaló jelentés szakaszaira vonatkoznak.

1. Lépések, amelyeket azért tehetünk, hogy:

• átadjuk az októberi közgyűlés tapasztalatait;
• ismertté tegyük az Összefoglaló jelentést és dolgozzunk rajta;
• széles körben elterjesszük a Levél Isten népéhez című dokumentumot
  • állítsunk össze listát arról, hogy mi történt eddig, és milyen további lépésekre van szükség
  • résztvevők tanúságtételei
  • bemutatók, prezentációk
  • újságcikkek, interjúk
  • az összefoglaló lefordítása és publikálása
  • összefoglalók és munkalapok az Összefoglaló jelentéshez kapcsolódó munkához
     

2. Mit tehetünk plébániánkon, egyházmegyei, nemzeti és kontinentális szinten azért, hogy folytassuk a szinodalitás elsajátítását?

• Válasszunk ki 3 prioritást az Összefoglaló jelentés 20 témája közül (például 1-1 témát a jelentés minden részéből)!
• Válasszunk ki 3 konkrét kezdeményezést a jelentés különböző javaslatai közül, amit azonnal alkalmazni tudunk helyi szinten (ld. a lehetséges ajánlások listáját)!
   

3. Mit ajánlhatunk ahhoz, hogy a különböző megbeszéléseken, gyűléseken, részvételi testületekben (a plébániákon, mozgalmakban, közösségekben, egyházmegyékben, stb.) a gyakorlatban is kipróbálják a Lélekben való beszélgetés szinodális módszerét?(2.j)

• Találjuk meg azokat az embereket/szervezeteket, akik/amelyek tapasztalattal rendelkeznek a facilitálásban! (2.k)
• Tartsunk képzéseket a Lélekben való beszélgetésről, a meghallgatásról és megkülönböztetésről, és tartsunk képzéseket a facilitátorok számára is!
   

4. Hogyan tudunk minden megkereszteltet jobban bevonni a szinodális folyamatba (1.m), és miként tudjuk jobban meghallgatni a periférián élőket? (16)

• Milyen konkrét lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy meghallgassuk és beszéljünk a szegényekkel (4), migránsokkal (5 és 6), fiatalokkal és nőkkel (6)?
• Milyen konkrét lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy meghallgassuk a papokat és meghívjuk őket, hogy vegyenek részt a szinodalitás megtapasztalalásában (1.n +11)?
   

5. A „Megválaszolandó kérdések” közül válasszunk ki 1 vagy 2 témát, amelyekkel a helyi adottságokhoz igazodva érdemes foglalkozni, és egy teológusokból, kánonjogászokból és pasztorális vezetőkből formálódott csoport vázolja azt fel, fogalmazza meg!
 

6. Keressük és osszuk meg a szinodalitásnak 2-3 olyan helyi forrását, kezdeményezését vagy jó gyakorlatát, amiről érdemes másoknak is tudniuk, és küldjük el azokat a Szinódus Főtitkárságára, hogy azután az a Főtitkárság szinódussal kapcsolatos weboldalára kerülhessen (synodresources.org)!
 

7. A magunk kulturális kontextusában miként mélyíthetjük el a szinodalitás meghatározását és megértését?

• Az Összefoglaló jelentés 1. részét – melynek címe Szinodalitás: Tapasztalat és megértés – kiindulási pontként használva, a magunk kontextusából kiindulva mélyítsük tovább a szinodalitás megértését, és tegyünk javaslatokat a szinodalitás olyan megjelenítésére, amely a helyi kultúrában értelmezhető.
   

8. Hogyan alkalmazhatjuk és mélyíthetjük el helyi szinten a szinodalitás spirituális dimenzióját (3. k, l, m.)?

• Dolgozzunk ki javaslatokat olyan lelki gyakorlatokra, amelyek a szinodalitás témájához kapcsolódnak!
• Dolgozzunk ki szinodális megközelítéseket a népszerű áhitat helyein!
• Dolgozzunk ki olyan spirituális javaslatokat, különösen a nagyböjt és húsvét idején, melyek arra biztatják a híveket, hogy imádkozzanak a Szinódusért!

9. Vonjuk be a különböző képviseleti testületeket (tanácsokat) (18) az Összefoglaló jelentés befogadásába és a következő ülésszakot előkészítő megkülönböztetési folyamatba!

• Az Összefoglaló jelentés fényében (12.k) idézzük fel azokat a módokat, ahogy a szinodalitás ezekben a testületekben konkrétan megvalósul (különösen a részvétel és a tekintély területén)!
   

10. A képzési központokkal és teológiai fakultásokkal

• vezessünk be konkrét kezdeményezéseket a szinodalitással kapcsolatos képzésre (14.);
• szervezzünk konzultációt azok számára, akik a kezdeti, ill. a folyamatos képzésért felelnek (14.);
• dolgozzunk azokon a témákon, amelyek vizsgálatra szorulnak és készítsük el hozzájárulásunkat, amit a Püspökkari Konferenciák felé javasolni fogunk!