(Mt 21,1–9)
Közelednek a napok, amikor Jézus bevégzi földi útját, amikor felemeltetik a kereszt királyi trónjára.
Ezért az Úr felmegy Jeruzsálembe, azonban nem léphet be úgy, mint minden más alkalommal, nem léphet be úgy, mint minden más zarándok.
Jézus, amikor bevonul, tudatában van, hogy itt az idő, hogy királyi és messiási mivoltát feltárja: királyként, Messiásként lép be a szent városba.
Másutt az evangéliumok azt mondják, hogy a tömegek királyukká akarták tenni Jézust (Jn 6,15), azonban ő mindig elzárkózott követelésük elől. Ezúttal azonban nem. Nem csak, hogy nem zárkózik el, hanem ő készíti elő az eseményeket, hogy ez a királyi bevonulás megtörténhessen.
Jézus nagyon jól tudja, hogy néhány nap múlva szenvedése felemészti őt, és csak most lehet biztos abban, hogy tettét nem értik majd félre.
Királyként lép be nem azért, hogy parancsoljon, sem azért, hogy uralkodjon, és nem azért, hogy a fennálló hatalmat megdöntse vagy új politikai hatalmat léptessen életbe; hanem azért, hogy elmondja: Izrael nagy messiási várakozása beteljesedett, Isten és népe között a szövetség most végérvényesen megvalósul.
Először is, nem gyalog vonul be.
A zarándokok csak gyalog mehettek be, miközben a királynak fenntartották azt a megtiszteltetést, hogy hátaslovon léphetett be.
Jézus, aki király, szegény és alázatos jószágot választ: nem lovat, az erő és hatalom szimbólumát, hanem egy szamarat a csikójával (Mt 21,2), nagyon nyilvánvaló szimbolikus utalásként az Ószövetség számos királyi és messiási szakaszára.
Egy királynak, amikor úton volt, joga volt arra, hogy magához vegye mindazt, amire neki és kísérőinek szüksége volt. Jézus nem vesz el, nem bitorol el, egyszerűen csak kölcsön kér (Mt 21,3), mint egy szegény ember. És biztosítani akar afelől, hogy csakhamar visszaadja, amint teljesítette küldetését.
A jeruzsálemiek és a városban tartózkodó zarándokok úgy tűnik, megértik gesztusát, olyannyira, hogy az egész város felbolydul emiatt (Mt 21,10): valami igazán nagy dolog készülődik!
Nos, mindaz, amit Jézus az utolsó napjaiban tesz, egy igazi király tettei.
Mit várunk a Messiás-Király eljövetelétől? Alapvetően azt, hogy leüljön ítélkezni a népek felett, hogy életet és békét hozzon, hogy legyőzze az ellenségeket; a messiási kor elérkeztével pedig nagy lakomát rendeznének minden népnek. A messiási jövendölések ezt a reményt táplálták Izraelben.
Valóban, Jézus mindezt meg fogja tenni.
A Messiás-Király, aki ma belép Jeruzsálembe, meg fog ítélni minden népet a kereszt trónusáról.
Szeretetére és megváltására méltónak fogja őket ítélni, és az elutasítás és az értetlenség nem lesz elég ahhoz, hogy visszavonja ezt az ítéletet: ez végleges ítélet.
Úgy ítéli meg, hogy minden ember élete többet ér, mint a sajátja, minden ember sorsa értékesebb számára, mint önmaga.
Ő nem lesz egy előjogaira féltékeny király, nem lesz szüksége arra, hogy hatalmát erőszakkal mutassa meg.
Mindenki felé odahajol, hogy szolgálja őt, mint szolga az urát, mert azt akarja, hogy mindenki tudja, hogy ő is király.
Elhozza a békét, vagyis legyőzi az ember igazi ellenségét, a bűnt, a halált. Ezt pedig nem háborúval teszi, nem használ erőszakot senkivel szemben, hanem magára vesz minden rosszat, minden elutasítást, a világ minden bűnét. Semmi sem marad ki ebből a végtelen ölelésből.
Legyőzi a halált, nem úgy, hogy elmenekül előle, hanem azáltal, hogy belép a halálba, hagyja, hogy az megbéklyózza. Azonban mivel ezt szeretetből teszi, a halálnak nem lesz hatalma fölötte, mert mindaz, ami szeretet, erősebb a halálnál.
A béke pedig onnan jön, a mindenkinek egyaránt, érdem nélkül adott kiengesztelődésből, ami mindnyájunkat egyformán testvérekké tesz.
Ez a Király annyira különbözik másoktól, nem azért vonul be városába, hogy elvegye népének életét, nem azért megy, hogy kizsákmányolja. Azért megy, hogy odaadja életét mindenkiért.
A mindenki által várt nagy messiási lakoma minden emberi várakozást felülmúló módon valósul meg, amikor az Úr fogja és odaadja eledelül önmagát mint az élet forrását minden ember számára.
Mindez a következő napokban történik majd, de nem lesz nyilvánvaló: új látásmódra lesz szükségünk ahhoz, hogy megláthassuk.
Képesek leszünk-e majd ezekben a napokban a kereszt nyilvánvaló veresége mögött felismerni egy győztes és dicsőséges király tetteit? És vajon meg tudjuk-e majd látni azokat a királyi jeleket, amelyek már jelen vannak a mi és a körülöttünk lévők életében?
+ Pierbattista