A Sapientia megalapításának 25 éves évfordulója alkalmából A mi arcaink rovatban az iskola régebbi és újabb „arcai” mesélnek nekünk önmagukról, hitükről, a Sapientiához fűződő emlékeikről és érzéseikről.
Családi háttér
Hívő, polgári családban nőttem fel Vácon. Szüleim pedagógusok, hat testvérem van. Családunkban nagyon természetes volt a Jóisten jelenléte: rugalmasan, mégis finoman, az imádság és az istenkeresés szerves részét képezte az életünknek.
A papság és a megszentelt élet sem volt ismeretlen gyerekkoromban. Szüleimre nagy hatást gyakorolt Vácon Anzelm atya, aki harmadrendi közösséget szervezett a ferences templomban. Korai emlékeim közé tartozik, amikor piarista atyák jönnek át hozzánk szalonnázni, akik édesapám kollégái voltak az iskolában, vagy amikor engem visz az édesapám az ottani iskolába. Mária (reparatrix) nővér sokat járt hozzánk, időnként adományokkal segítette a családunkat.
Igen nagy szeretetben és kedvességben nevelkedtem. Legkorábbi vágyaim közé tartozott, hogy oda járhassak, ahova a bátyáim: a váci piaristákhoz. Sok minden érlelődött bennem, míg eljutottam oda, hogy az érettségi után jelentkeztem a rendbe, azóta is a képzésemet folytatom.
Sapientia, tanulmányok
Jelenleg végzős vagyok teológián, emellett a magyar–hittan osztatlan tanári szakot is végzem. A Sapientiáról először egy kedves gimnáziumi tanárnőmtől hallottam, akivel egy ifjúsági közösségbe jártam, és aki sokat mesélt a Sapientia és az ELTE közös képzéséről. Bölcsész érdeklődésű vagyok: kamaszként az újságírás vonzott, majd az irodalom és a tanítás felé fordultam. Amikor a rendbe jelentkeztem, akkor már sejtettem, hogy a tanulmányaimat ebben az intézményben fogom folytatni.
Hétköznapok és élmények
Nem mindig könnyű számomra a felsőoktatás légköre. Piaristaként sokszor úgy érzem, hogy a kisgyermekek és kamaszok közegében otthonosabban mozgok, de igyekszem becsülettel helytállni a tanulmányaimban. A teológiai képzésem kezdetén világok nyíltak meg előttem. Bizton állítom, hogy a biblikus órák óta másként olvasom a Szentírást, de sok más kurzusért is hálás vagyok. A szentháromságtani olvasószemináriumok például sokat adtak nekem. Galaczi Tibor rendtársam pszichológiai kurzusai roppant hasznosnak bizonyultak. Nagyon szerettem azokat az órákat is, amelyek ötvözik a teológiai és az irodalmi érdeklődésemet, kiemelném például az „Árpád-házi szentek és kultuszuk” című szabadon választható tárgyat vagy a „Lázár Ervin” olvasószemináriumot.
A teológiai tanulmányokon túl nagyon értékelem, hogy a világi hallgatótársak mellett rengeteg más szerzetest is megismerhetek itt. Életre szóló kapcsolatok és barátságok alakulhatnak ki, ezért ezt felismerve igyekszem időnként találkozókat szervezni az itt tanuló szerzeteseknek.
Nagyon különleges élmény számomra az ELTE népes hallgatósága – amelyet igen kedvelek – és a Sapientia családias közege közötti párhuzam. A teológián és a tanárképzésen is összetartó, kis tankörként működik az évfolyamunk. Mindkét csapattal sajátos közösséget alkotunk. Emellett minden hallgatótársamban egyedi, személyes küldetést vélek felfedezni, és sokat szoktunk arról beszélgetni, ki-ki hogyan tud kiteljesedni a saját karizmájában.
Életünk háttérszövegei
Sok olyan szöveg és idézet van, amely az életemet kíséri. A családomban és a rendben is egyaránt jelen van az intertextuális humor, a magunk szövegeihez, mondataihoz gyártunk újabb és újabb jelentésrétegeket.
Mindennap elmondom magánimaként a fogadalmaimat, mostanság a libenter et ex toto corde kifejezés vált fontossá számomra: szíves örömest és fenntartás nélkül. Néha egy-egy idézet elkísér a nap folyamán Márai Sándor naplójából, illetve a Szentírást is igyekszem az életem kísérőszövegeként olvasni.
A Sapientia hétről hétre
Mögöttem nem látványos vagy rendkívüli tanévek állnak, hanem egy olyan időszak, amelyben sok apró változás és kisebb előrelépés lassan elnyeri végleges formáját. Visszatekintve talán éppen ebben rejlik számomra a képzés sajátos értéke: a legfontosabb változások nem rendkívüli eseményekhez vagy nagy felismerésekhez kötődtek, hanem szinte észrevétlenül, a csendes mindennapok során érlelődtek meg.